2016. október 19., szerda

Ismét úton, ezúttal Szerbián és Bosznián át

„Tavalyelőtt már egyszer jól sikerült, miért ne csináljuk meg az idén is ?” – vetődött fel bennünk a gondolat a tél végi beszélgetéseink alkalmával. Nagy vonalakban már kész volt a nyaralás tervezet, csak finomítani kellett rajta egy kicsit.  A szabadságolásunk időpontja más és más volt, ezért valamit valamiért elven, végül kompromisszumra  jutottunk.
   Az úti célunk, ismét,  Hvar volt. 
   Az első napon Röszkénél léptünk át a határon és Újvidék felé vettük az irányt.
 Nem volt jó választás, mert Szabadkától Újvidékig igen rossz minőségű volt az útburkolat a folyamatos javítások ellenére. Foltok és keresztbordák lassították a tempót. A gépeink feszes futóműve, az utas + csomag ellenére sem díjazta az útválasztást, és keményen büntette a gerincünket és a csuklóinkat minden gyorsításkor. Mentünk volna inkább a településeken át a főúton, arra még jó az út, és időben is annyi lett volna  mint így.


Újvidék központjában

Hétköznap (csütörtök) kora délelőtt robogtunk át a városon. A központban pihentünk egy kicsit, néztük a munkába igyekvő embereket és akkor kezdett tudatosodni bennünk, hogy mi most tulajdonképpen szabadságon vagyunk és utazunk. Jó érzéssel szívtunk magunkba egy kis reggeli levegőt, majd (videó itt:) elindultunk át a Dunán, át a csodás Fruska Gorán, Sabac , irányába.

Még mindig síkság, unalmas, forgalmas, nem hibátlan helyi utak 70 km-en át.  Szép lassan azért, elértük az igazi Szerbiát. Lankás, dimbes-dombos vidék, forgalom szinte semmi, mindenki Belgrád felé tart. Az aszfalt kitűnő, tökéletes ívű kanyarokkal  St.Pölten – i a táj, a látvány. Az út átvisz Draginje településen, ahol  a környék gazdag romái laknak. Rácsodálkoztunk a csicsás palotáikra,  majd megállás nélkül  tovább gurultunk  utunkon.






Draginje palotái

Dél körül megálltunk  Valjevo  központjában  ebédelni.
A városi kávézó ahol ettünk egy kicsit




  A város piszkosnak tűnt, de az emberek kedvesek, ráérősen mesélve segítettek útbaigazítani minket, sőt,  odajött  hozzánk egy fiatal, kihajolt derékig a kocsijából, és ellentmondást nem tűrő mozdulatokkal mutatta, hogy kövessük, és kivezetett minket a városból. Köszönésképp dudált és integetett,  amire a közelben lévő többi közlekedő is felfigyelt, majd ők is mind dudálva engedtek utunkra. Csak néztünk, bambán… Ilyet még nem láttunk.
Utunk következő szakasza csodás volt.  Hegyvidék, magasan a hegy redőjét követve kanyargott utunk. Alattunk mélyen a völgyben szétszórt házak, apró kis települések tűntek fel egy-egy pillanatra, már amikor oda mertem pislantani, mert egyenesen szinte nem is mentünk. A guminknak csak az oldala kopott jó pár kilométeren át. Ha nem tudtuk volna, hogy már mélyen a Balkánon járunk, (Zlatibor  N.P. széle és Mokra Gora hegyei között), azt gondolhattuk, hogy legalább Szlovénia vagy az Alpok környéki utakat rójuk.

Mokra Gora  Szerbia

Elértük a Szerb – Bosnyák határt. Útleveleink tüzetes átvizsgálása után a szerb tiszt udvariasan elköszönt, majd pár száz méter után ismét megálltunk, vélhetően a  Bosnyák határon, ami egy széles csík volt keresztben, az útra festve. Nem várt senki, amikor az úttól 15m-re lévő konténer hűvöséből ránk szólt a bosnyák tiszt kérdőn, hogy „ Van-e valami probléma?” mire  én, megszeppenve  „ Nincs semmi!” …”Akkor?!” kérdezte  széttárt karokkal, továbbra is  unottan ülve a székén, majd intett, hogy tűnés!  Megértettem és elhúztunk.
Visegrad, Bosznia
Továbbra is szép úton kanyarogva ,  megérkeztünk  Visegradba ,  az egykori muzulmán világ határára. Leparkoltunk a Drina folyó mellett, hogy megnézhessük, megérintsük „A Hidat”,   megsimogassuk évszázados köveit, elmerengjünk a  történelemben, a török időkig vissza, amikor az elhurcolt gyerekből janicsárrá vált, majd sok év után, mint török pasa Mehmet Sokolovity néven visszatér szülőföldjére és megépítteti e hidat.
 Érdemes elolvasni az ide vágó szépirodalmat, Ivo Andric Nobel-díjas író remekét, Híd a Drinán címmel.

„Délután van. Menni kell.  Messze még Mostar” felkiáltással szedelődzködni kezdtünk.
 Vegyes érzésekkel, kavargó gondolatokkal a fejemben (videó:) távoztunk az 1001 Éjbe illő helyről. Változatlanul jó minőségű és kanyarokkal tűzdelt utakon haladva, de már szürkületben értünk Szarajevóba. Nem álltunk meg, de igyekeztünk a városközponthoz közelebbi utakra kerülni, hogy többet láthassunk belőle, ha már haladnunk kellett.  Szarajevó egy csodás, rohamosan fejlődő város, világvárosi jegyekkel, ugyanakkor megőrizve a misztikus kelet vonásait. Megér egy napot vagy kettőt, de majd jövőre. Este fél tízkor érkeztünk Mostar-ba, fáradtan, de élményekkel teli nap után.






Éjjel tíz, a hotel mellet


Neretva, Mostarnál
Harmadnap, ez már szombat,(videó:) ismét útra keltünk. Ragyogó idő jó út, mi kell még?! Hamarosan a tenger parton  kanyarogtunk a  8-as úton Split felé, ahonnan majd át kompozunk  Hvar szigetre.
8-as főút, Split felé haladunk

Omison      tartunk egy kis pihenőt, ugyanis szombati  turnus  váltás miatt az előző falvakban és városokban    (Makarska)  igen nagy torlódások alakultak ki.
 Egy kicsit túlmelegedtünk A tanulság? Ha lehet, ne szombaton utazzunk!
Miután sikerült A Split-i káoszon átverekednünk magunkat, beálltunk a kompra várók sora élére és felvettük a pihenő lajhár pózt. Nem egész két órát vesztegettünk el így, de aztán felkerültünk a kompra,  ami röpke két óra alatt megérkezett  Hvár szigetére, ott is Stari Grad kompkikötőjébe. A hajón a többi turistát nézve múlattuk az időt. Partra szálltunk. Rendezvén csomagjainkat, és persze magunkat, (videó:)nyeregbe pattantunk, majd megindultunk Hvar városába, nyaralós túránk célállomására.
Előttünk Hvar
Szállásunk ismét a Delfin hotel a yachtokkal  teli  kikötőben. A szálloda, kicsit veszített a két évvel ezelőtti fényéből, történtek változások, de nem előnyére. Nem mennék itt a részletek taglalásába, de azt hiszem, egy ideig nem megyünk oda. Van jobb is, olcsóbb is. A kilátás megoldható, csak egy kis séta függvénye.

Hvar éjszaka

Összegében jól éreztük magunkat. Nagyokat strandoltunk, csavarogtunk a sziget belsejében, esténként beültünk a város valamelyik vendéglőjébe, ahol kivétel nélkül jókat ettünk ittunk, ahogy az lenni szokott…
Fotóból,  videóból  is sikerült jó sokat összehozni, de majd azokat  jó lesz a télen nézni és erőt gyűjteni egy újabb kalandhoz, de mint minden jónak, egyszer ennek is vége lett. Elérkezett az utolsó nap hajnala. Csomagolunk.
Splitből egyenesen északnak tartunk hazafelé. Régen valamikor jártam arra, de azért beiktattam egy-két ismeretlen szakaszt is. A legközelebbi határátkelőt vettük célba. Trilj-ből  Kamensko felé vettük az irányt a220-as jelzésű,  jó minőségű,  gyér forgalmú úton. Néha megálltunk, néztük, hogy jön-e még valaki arra amerre mi?!  Vagy az az út nem visz sehova már? Minden út valahova visz, mondják a vének. Így is lett. Hamarosan kiértünk a kopár köves terepről a Busko tóhoz, majd Livno felé kerülve a lélegzet- elállító Kupres fennsík tárult elénk. Hirtelen kitágult a világ. Nagy, sík terület, se fa, se más sehol. Hatalmas csend mindenhol. De nem volt így ez mindig. A közelmúltban  a  balkáni háborúban  igen zajos és romboló tüzérségi és páncélos csata zajlott itt a térségben. Eltakarították a nyomokat. Egy-két magányos útszéli rom látható csak. Talán mementónak hagyták úgy…

Kupres-i fennsík

Beérve Kupres-ba megálltunk  tankolni. A helyiek arcán valami csendes szomorúság látszott. Néztek ránk, mint akik már jó régen nem láttak idegent. A benzinkutassal próbáltunk lazább beszélgetést kezdeményezni, de nem ment. Rezzenéstelen arccal, közömbös tekintettel tette a dolgát. Fizettünk (forintos bankkártyával gond nélkül) és elhúztunk. A városból kiérve, ismét a hegyek közt találtuk magunkat. Bugojno-ig  ismét, utunk egyik legszebb szakaszán gurultunk.
 A Kupres-i fennsik után a (videó:) hegyekben kanyarogtunk. Szép helyeken jártunk, sok mindent láttunk. Sokszor nem is tudjuk felidézni, mi minden volt útközben és hol is pontosan?  Közeleg a motormentes időszak, majd újra és újra át beszéljük,  átéljük a nyarat a képek és videók segítségével.
Hasznos blokk:
Az idei kör 1900 km volt. Szerb Dinárt még Szegeden váltottunk, Visegradon váltottunk euróért bosnyák Konvertibilis Márkát, Horvátországban forint alapú bankkártyánkkal fizettünk vagy éppen automatából készpénzt vettünk. Kellemes újdonság volt számunkra, hogy Boszniában szinte mindenhol tudtunk tankolni a plasztikkal.
Széles Utat Mindenkinek!                                                                                                    Pióker Zoltán
2013.09.20

2016. október 18., kedd

Motorozós nyaralás

Motorozós-nyaralós túra öt országon át
A tavalyi nyaralós túránk sikerén felbuzdulva, arra a gondolatra jutottunk, hogy miért ne szervezhetnénk valami hasonló programot az idén is, de már kibővítve a létszámot.
Összeült a család, megbeszéltük, egyeztettünk, majd megszületett a döntés. Az idén kb. két hét áll a rendelkezésünkre és ez alatt nagyjából 2000 km-t teszünk meg.
Az irány, dél. Magyar országon át, Horvát ország, Szerb Krajina, Bosznia, majd ismét Horvátország, (tenger, nyaralás) majd északra fordulva, Szlovénia, és két nap pihenő után, haza.
Hogy még többen legyünk, túránkat kiírtuk a Vaslovasok.hu oldalra is, ahonnan csatlakozott a negyedik motor is, Rumi barátunkkal a nyeregben.
Az első szakasz:

Motorozós-nyaralós-1szakasz nagyobb térképen való megjelenítése

Utolsó rögzítések indulás előtt, hajnali fél ötkor.

Találkozási ponton
Rövid megbeszélés, újabb rögzítés után elindultunk. Hogy

mielőbb a határra érjünk, az M6-os autópályát választottuk. Mohácsig elég unalmas volt az út, de legalább, jól haladtunk.
Átérvén Horvát országba, ahogy közeledtünk Eszék felé, egyre borússabbá vált az ég. Végül eleredt az eső.

Esőruha fel…
Jót nevettünk egymáson, mert az esőruha felhúzása, nem volt egyszerű művelet, de egymásra támaszkodva, ez is megoldódott.
Töretlen jó kedvvel nekilódultunk, ismét. Az idő azonban, nem osztozott a jó hangulatban, egyre jobban esett. Elértük a Zágráb- Belgrád autópályát, ahol már szakaszokban állt a víz az úton. A Samac-i kihajtó előtt az egyik Suzuki SV első hengere beázott, ( a gyújtógyertya járata megtelt vízzel). Szerencsére, egy hengerrel, még ki tudott gurulni a pályáról.


Hibafeltárás…

a lányok, jól elvannak, pihennek, közben megpróbáljuk kiszárítani a beázott részt.
Közben az eső is elállt. Jó jel. A motor hibátlanul működik, indulunk. A Bosnyák határt elérve már hét ágra süt a nap. Eddig sem estünk kétségbe, de most már újra fülig ér a szánk. Meleg van.

Mi és négy Lengyel túrázó a határ utáni parkolóban.
Könnyítünk a ruházaton, elcsomagoljuk az eső felszerelést. Pénzváltót kell keresnünk, mert itt nem lehet euróval fizetni. Néhány kilóméter után, megállunk egy ÖMW kúton, ahonnan átirányítanak a szemközti étterembe, ahol nem hivatalosan, ugyan de rendesen váltanak pénzt. 1Eur=2 Konvertibilis Márka. Most már tankolhatunk, és megebédelhetünk.
Továbbra is délnek tartunk. Az út jó minőségű, nem túl nagy a forgalom. A táj igen változatos. A sík hullámos terepről, lassan átvált, dombos lankás vidékké. Ami feltünik, hogy szinte egymással rivalizálnak a vallási szimbólumok. Ha az út egyik oldalán látunk egy szerb ortodox templomot, a másik oldalon, biztosan feltünik egy minarett. A rendőrökre viszont figyelni kell, mert a legváratlanabb helyen elbújva vadásznak a gyorshajtókra és a szabályjtalankodókra. Persze ők sem a nyílt úton vannak, hanem a lakott területek ki vagy bejáratánál, főleg valami vendéglő közelében. A rossz nyelvek szerint azért, hogy az orvul szedett sarcot, vagy bizonyítékot azonnal eltüntessék, de én nem hiszem. Biztos csak azért itt, mert van elég hely a parkolóban, így nem akadályozzák a forgalmat sem.
Szarajevót csak érintjük, nincs időnk nézelődni. A külváros ahol áthaladunk nem is tetszik. Káosz a közlekedés, piszok, szemét mindenfelé. Húzunk tovább. Ismét borul, majd szemerkél az eső. Konjic előtt utolérünk egy lakodalmas menetet. Kilométeres kocsisor, jó hangulatú emberek, kicsit kóvályogva haladnak előttünk. Miután bemértük a mozgásukat, óvatosan előzésbe kezdtünk.
A jablanica tó mellett már elered az eső. Sötét katlanban, már a Neretva szurdokban haladunk a napi célunk Mostar felé.
A gépek hibátlanul működnek, faljuk a kilómétereket. Kiérve a szurdokból a felhőzet is ritkul, majd a nap is kisüt, bár már erősen lemenőben van. Utunk első szakaszának végén, leértünk Mostarba.
Az előre foglalt szállásunk a Motel-Restoran Kriva Cuprija ( http://www.motel-mostar.ba/eng/enter.htm ) ódon falai közt volt a belvárosban, 100 méternyire a hídtól. Nagyon kellemes, hangulatos és romantikus hely, csak ajánlani tudom minden utazónak. A motoroknak egy külön, fedett, őrzött parkolót biztosítottak. Egy dologra azért felhívnám a figyelmetek. A személyzet nagyon kedves, talán túlzottan is. Ezért könnyen abba a hibába eshettek amibe mi.
Belementünk, egy helyi szpecialitásokat kínáló vacsorába, ami ugyan kifogástalan volt és bőséges is, előétellel együtt, de nagyon lassan készült el, (eléheztünk) és a végén fejenként 40 eurót fizettünk érte. Ha előtte megkérdeztük volna, hogy mibe fog ez fájni nekünk, valószínűleg , sokkal olcsóbban is megoldottuk volna. És még az ég is leszakadt az éjjelen.

becuccoltunk a szállásunkra

hátsó bejárat, vagy kijárat…

a terasz

hangulatos vendéglők mindenfelé

a drága vacsoránk…már nem volt őszinte a mosolyunk.
Az esti esőnek hála, jól aludtunk és másnap csodálatos verőfényes nappalra ébredtünk. A reggeli után, ki-ki felfedezőútra indult az ébredő városban.

megvegyem-nevegyem? a bazárban

a hídon
A városban érdemes volna több napot is eltölteni. Mindent meg kell nézni. A Neretva bal prtján a hídlábhoz közel van egy könyvesbolt és galéria, oda feltétlen nézzetek be. Tanulságos és megdöbbentő látvány a film, a háborús időkről, a híd lerombolásáról.
Szomorúan búcsúztunk Mostar-tól, ugyanakkor kipihenve feltöltődve vágunk neki utunk következő szakaszának. Sajnos nem tudom térképen megmutatni, a boszniai szakaszt nem tervezi a google .


Bosnyák-Horvát határnál

elértük a tengert

Úton, Mostarból az Adria felé. Videók: Mostart elhagyva
Térkép a második szakaszról, Mostartól, Hvarig : 

Motorozós-nyaralós. 2.szakasz nagyobb térképen való megjelenítése

Gradac környékén, pihenünk, tankolunk és elfogyasztjuk a maradék étkünket.

Csodálatos parti út néhány km-e után elérjük Drvenik kikötőjét, ahonnan majd, átkompozunk Hvar szigetére.

tenger, nap, meleg, motorok, jókedv és mi.

az első sor a miénk

kihajózunk

Sucuraj-ban.
Hvarig 77 km kanyargós elhagyatott, helyenként igen rossz minőségű út vár ránk. Inkább endúrósoknak való mint sport motoroknak, a lágyabb rugózás miatt, is, meg van több köves úton megközelíthető csodálatos öböl ahova lazán le lehetne gurulni a sziget gerincén haladó “fő útról”.
Ízelítőül egy videó: Hvar gerincén

Pihenő Jelsa-tól nem messze

Megérkeztünk Hvarra.
Az indulásunk előtt két nappal, kaptam egy emailt, miszerint a Hvaron lefoglalt szállodánkat nem nyitják meg, egyéb okokra hivatkozva, így ugyanazon feltételekkel, átirányítanak bennünket a város szivében található Delfin hotelba. A szobák minden luxust mellőzve régimódi fürdőszobával, és persze klíma nélküli volt, de kárpótolt minket a gyönyörű kilátás a mindig nyüzsgő, pezsgő kikötőre. A hajós emberek paradicsoma ez a város. Jönnek mennek a szebbnél szebb vitorlások, egymást váltják a luxus jachtok. Ebben a mediterrán kavalkádban töltünk egy hetet. Mindenki szabadon választott programmal ütheti el az idejét.

A hotel terasza, ahol álltalában reggeliztünk, sörözgettünk

Ha csak átutazóban vagy itt is megmoshatod ruháidat és zuhanyozhatsz is…

Főtér

Velence nyomai

Esti séta

A bazársor… a lányoknak, kihagyhatatlan.

de azért mi is jól érezzük magunkat

Videó: 
Egy hét napozás fürdés után csomagoltunk és elindultunk Splitbe. Itt már három motorral, mert Tomiék Dubrovnikba mentek.

Ismét a kompra várva. Stari Grad kikötőjében.
Videó:  Hvaron le-fel
Splitben még megejtettünk egy kis városnézést, teljes harci díszben, a legnagyobb melegben. Azt hiszem, elment az eszem.

Valoszínüleg megártott a meleg. Nem győztem hűteni magam. Mivel dél körül hagytuk el Splitet, egy gyosabb ugrás reményében az autópályát választottam, de hiába, ott is nagyon meleg volt. Már nem csak a nap égetett, hanem, a beton is ontotta a forróságot. Senji kihajtó előtt elbúcsúztunk Rumi tól is. Ő is hazaindult. A szokásos benzinkutas pihenő után, Senj-nél újból a tenger parti úton motoroztunk, Novi Vinodolski-ig. Itt is megálltunk egy éjszakányit. Előtte még volt időnk, hogy strandoljunk egy nagyot, majd egy jó vacsora után aludni tértünk.

Ismét tintahal, főtt burgival és valami zöldséggel, (mángold) amit “blitvá”-nak hívnak
Az időjárás továbbra is kegyes. Nyeregben vagyunk ismét. Irány Szlovénia. Egy kis tengerparti kanyargás után elérjük Rijekát, de megállás nélkül haladunk az elkerülő úton, nem szeretnénk, ha ránk melegedne az idő. Rijeka felett Ljubljana felé vesszük az irányt. Ismét néhány kilométer gyors autópályázás után elérjük a Horvát-Szlovén határt. Nincs tömeg, gyorsan átérünk. A "Rupa" határátkelőtől, Postojna irányában csodálatos erdei úton haladunk, gyér forgalom mellett, sok kanyargás az erdő hűvösében nagyon jól esett, tetszett. Postojna után újból pályán vagyunk Bled városáig.
Elfoglaljuk szobáinkat, lepakolunk, pihizünk egy kicsit, majd felfedezzük a környéket.

motorbarát szállás

Hangulatos falvak, csodaszép táj

fenn a Vogelen.. (tetszik a tábla)

és …megjött az eső. Szerencsére itt is csak éjjel esett.

Bejártuk Bohinj környékét is, jó volt. Már érezzük, hogy közeleg nyaralós túránk vége.

Az itt töltött második napunkon még jutott egy kis idő bobozásra is. Hogy élveztem-e? A kép magáért beszél.
Összeségében, nagyon jót nyaraltunk, és nagyon jót motoroztunk. A 12 napba sok minden belefért. Kényelmesen haladtunk, sehova sem kellett rohanni. Hazaérkezvén a számláló 2.200 km-t mutatott. Ez anyár így, mindennel együtt, belefért 1200 eur-ba két főre. Készült több mint 2.000 fotó és több órányi videó amit sajnos, nem tudok megosztani veletek, de majd legalább lesz mit nézegetni a téli hosszú estéken.
Széles utat!
Pióker Zoltán, 2011. szeptember 2.